virágosrétbumbumm*

.

zuhogóeső.

Bent ültem a szobámban. és tanultam..tanultam azt a fránya irodalmat.vagy nem is tudom.!az agyam nem ott járt. a szívem sem. Pedig az irodalom volt a kedvenc tantárgyam.

Valamiért még erre se tudtam koncentrálni. Az eső esett. Sőt, zuhogott. Néztem, ahogy az esőcseppek beleesnek a pocsolyákba, és eltűnnek.

Most még ez is elvarázsolt. mindegy volt mi az, csak ne a tanulás legyen. és főleg ne egy szerelmes vers. Hallottam, hogy az eső kopog az ablakon. a melankólikus hangulat elkezdett uralkodni rajtam. nem bírtam kontrollálni a gondolataimat. és az emlékeim feltörtek a kis dobozból, ahova bezártam őket. a jelképes dobozkámból. olyan gyorsan száguldottak, hogy eltört a lakat, és biztos voltam abban, hogy többé nem tudok bezárni oda semmit.

Először fájt. hisz nem akartam újra átélni azt a sok fájdalmat amit okoztak nekem . de végül megtanultam őket kezelni. rájöttem, hogy az emlékek szépek. csak nem olyan irányba visznek ahová kéne. épp ezért zártam be őket.. a szüleim mindig mondták, hogy ne adjam ki magam. soha, senkinek. és én mégis megtettem. annak az embernek, akit a legjobban szerettem. de ő semmit nem érzett. csak nééha gondoltam, hogy komoly szándék van a háttérben. mindig őszinte voltam. mindenkivel.és mégis. mindig engem utáltak. rám haragudtak. már ez sem zavar.hiányzott a szerelem. szerelmem. egy ember..

nem tudtam mit csináljak, éreztem, hogy itt az idő, és most talán újra kisüthet a nap.

azthiszem , ezt a pozitívumot várta mindig. mindenki. de ő a leginkább. nem voltam én hülye. csak szerelmes. ő pedig tudta jól.én pedig nem palástolom tovább. miért? az ember nem magyarázkodik, nem hazudik, nem csal..és így tényleg ember lesz belőle..vagy annak marad meg. korfüggő az egész. ami az egyik korosztálynak kaland, az a másiknak, első, "csodálatos" élményszerűség. eltértem a témától..meg az esőcseppektől. de pocsék lett volna a vége. hajnali 3kor nem hiszem, hogy jó novellát tudnék írni..nem jön az ihlet.

úgyérzem, mikor meglátom, hogy kiugrik a szívem..aztán sajog, majd megszakad,...és ez pár óra alatt. majd a végén újra rettenetesen dobog.szeretem. komolyan szerelmes vagyok.

jó..2 éve. de most jöttem rá, hogy mi is ez.. SEMMI. ezzel nem lehet mit kezdeni. se ő se én nem tudjuk kezelni. neki nincs több esze. nekem pedig, hogy lenne??! ha szeretem..lehetetlen.

de ha aztmondja, legyek pozitív. pozitív felfogás, mert úgy minden sikerül.. hát..akkor az sem jó semmire.. egyszer még nagyon hiányozni fogunk egymásnak.

Én őt magát szeretem! Nem azért, mert szép, és főleg nem azért, mert gazdag . Sokkal jobban örülnék, ha nem lenne egyik sem. Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még mindig ő lenne a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb lény, akivel valaha is találkoztam