
csak a távoli vonatok halk zúgását hallom..
miért hívtál fel? tudom, hogy szeretsz..érzem.
már nincs is más...
na jó.. nem egy embernek íroma blogot. de valahogy így sikerül.. csak ugy általánosságban.
nagyon szeretek egy embert,-férfit,-pasit. ♥
halálosan.
de ezt senki nem érti meg. mindenki azt hajtogatja, hogy beteg vagyok...hogy eltiltanak..
de attól még szeretem. s azt szeretném ha mellettem lenne. ma kétszer is beszltünk telefonon..
azt mondta,érdemeljem ki a sálját. ♥
".........ha adna egy csókot belehalnék"♥
ma arról beszéltünk, hogy miért rossz a hűtlenség. de én nagyon szeretem! IMÁDOM!
ha megbánt, akkor is.
" álom, ez a nap. mint mikor megláttalak! mint az első ölelés, olyan örült remegés.."♥
érzem , hogy fontos vagyok, ha nem, akkor is.
annyi őröltsget csinálok... de nem haragszik...mindig megbocsát.
de több baromság nincs. megígértem neki.♥
szeretem.
Mit érzek? Mennyit? Mekkorát?
Nem számolom de érzem rajtad az illatát
a bőrödön csillogó igazat a megvallhatatlan kínokat
az idő mérgét, ahogy dolgozik a hiányodat, mert nem vagy itt.
Valahányszor engem elfelejtesz
puha tenyér vagy: magadból kiejtesz
zuhanok csak és eltűnök az ágy mögött,
a fű között mint elgurult üveggolyó ha megtalálsz is, meghalni jó.
Te vagy akitől megtudom: a csodára nekem is lehet jogom
köszönlek, várlak ez mind Te vagy; anya és angyal csak el ne hagyj,
mert akkor magamba miattad tépek és jönnek a szomorú képek
mert képes vagyok ölni és halni a világba végül belemarni
dühöm és bosszúm szörnyű jelét, hogy szerettelek és nem volt elég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése